Múlt és jelen
 | a kezdetek
A Pesterzsébeti fürdő Duna menti területén már az XX. század elején strand létesült. Ekkor fából készült épületek és Dunába nyúló stég fogadta a látogatókat. A Dunát használták fürdésre, míg napozásra a homokos partot. Az 1930-as években épültek az első medencék, amiket a Duna vizével töltöttek fel. Ekkor találták meg a jódos-sós gyógyvizet a területen. Az 1950-60 években a Duna vize is alkalmatlanná vált a fürdésre. Ezzel egy időben épült a ma ismert “ál-törökfürdő" kialakítású, klasszikus hangvételű kőfürdő, aminek kupolás központi terében egy oktogon medence kapott helyet, ezt ölelték körbe az egyéb rendeltetésű és kiszolgáló területek. Ez az épület a helyiek számára hamar Pesterzsébet ikonikus épületévé vált. Az 1970-es évek végére kialakult a gyógyfürdőből és strandból álló együttes, hullám- és gyermekmedencével, iszapkezeléssel és masszázs szolgáltatással, ami egészen a 2000-es évek elejéig üzemelt. A gyógyrészleg anyagi nehézségei miatt (a jódos-sós vizet melegíteni kellett) 2001-ben a strandot, majd 2005-ben a gyógyfürdőt is bezárták. |
a jelen
A jelenlegi felújítás során a meglévő strand és “ál-törökfürdő" épülete egészült ki új funkciókkal, mint szaunavilág, úszó-, élmény- és gyermekmedence, merülő- és kültéri medencék. Az így kialakuló épületegyüttes új kontextusba helyezi a meglévő értékeket, aktív kapcsolatot teremt a természeti környezettel és egész évben fogadja a fürdővendégeket. A meglévő és felújított épület központi tere a kupolás, oktogon medencés fürdőtér. Ez a központi helyszín, mint meglévő centrum épült be a koncepcióba, ami egy hasonló jelentőségű, de új centrummal bővült, ez a központi élménymedence. Köréjük szerveződött - mintegy koncentrikusan - a többi funkció. Ez a régi és új középpont kiemelt jelentőséggel bír, ami a téralakításban és térélményben is megjelenik. Olyan kitüntetett helyek, amik többletjelentéssel bírnak és képesek felfokozott esztétikai élmény létrehozására. |  |
 | kint és bent
A strand a természet szerves része, a természet befolyik a főépületbe. A strandmedencék egy összefüggő, minimálisan burkolt felületen helyezkednek el. Ez a kiemelt rész segít abban, hogy a Duna látványa még inkább érvényesüljön, és a többi strandterület teljes egészében zöld legyen. Kint és bent határa elmosódik, így különös természetközeli élménnyé válik a fürdőzés. Ezzel összefüggésben a természetes fény átjárja a belteret. Nagy homlokzati megnyitásokon, hol kisebb réseken, hol felülvilágítókon jut be a napfény. A vízfelületek úgy kerültek kialakításra, hogy a legtöbb napszakban visszatükröződjön rajtuk a napfény, folyamatosan vibráló hatást eredményezve, hol a mennyezeten, hol az oldalfalon. Éjszaka mindez a visszájára fordul, és a zárt, tömegszerű részek árasztanak fényt, megváltoztatva ezzel a beltér karakterét egy befelé forduló, meghitt hangulattá. |
az időtálló anyag
A fürdőben használt jellemző anyag a gránit. Kemény és időtálló, ami a puha és folyékony víz ellenpontja, egyúttal utalás a történeti fürdőkre. Ezt a keménységet oldják fel a tömegek belsejében lévő színes, mázas kerámia burkolatok, amelyek a pihenő területeket jelölik. Felületi fényük a víz tükröződését ismétlik, ezáltal megsokszorozzák a víz érzetét a falakon. A kopolit üveggel körülvett és felülvilágított öltözőtér fél-transzparens intimitást nyújt a vendégek számára, egyben megidézi a fürdőtérben uralkodó vízfelületet. |  |